Verseim

Számodra az vagyok, akit látni engedek magamból!


beri joci


FOGANTATÁS A SORS FINTORA DEMOKRÁCIA ÉDESAPÁM AMIKOR ÚGY ÉRZED AZ IGAZI CSALÁD MINT TESTVÉRÉT ÉLET-HALÁL ÚJSZÜLÖTT DÖNTENI KELL AZ IDŐ GYORSAN PEREG ÉLET CÉL AGGODALOM LÉGY ÖNMAGAD RÉGI ARCOK MINDEN EMBER MÁS


A verseimet másolhatod, felhasználhatod saját célra, de kérlek, írd alá "BeroY"...


A nő a világ legszebb teremtménye,
olyan, mint
az éjjeli égbolt, legfényesebb csillagképe.

Isten, azért teremtette meg a nőt, és testét,
hogy izzítsa
a férfi lankadó, halványuló figyelmét.

Egyedüli teremtmény a nő, aki arra is képes,
hogy lényével
feltárjon benned egy csodás eszményképet.

A nő az, aki ha beteg vagy, melletted van, ápol,
ő az,
aki lelkedbe tavaszt lop, legyen is bárhol.

Legyünk büszkék e csodás teremtésre, a Nőre, mert ha ő nem lenne,
nem lenne szerelem, se család, és nem lennék én se…
2018. március 8.

Vissza az elejére


MINDEN EMBER MÁS

Nem vagyunk egyformák.

Ki ezt szereti, ki azt, ki így szereti, ki úgy,
nem vagyunk egyformák, és nem szeretünk ugyanúgy.
A fiú szereti a lányt, a lány szereti a fiút,
lány szeret lányt, fiú szeret fiút.

Ki dolga megítélni, hogy kit szerethetünk,
hogy ki iránt vonzódunk, arról nem mi tehetünk.
Magad ne hibáztasd, nem te választod meg a géneket,
a gén, mit kaptál, az adott neked életet.

Minden emberben egy szív dobog,
Nincs joga senkinek eldönteni, ki kivel legyen boldog.
És szeretni se szerethetünk egyformán,
mert mindenki más, nem lehetünk egyformák.

Ha nem úgy szeretnek viszont, ahogy szeretnéd,
az nem jelenti azt, hogy nem szeretne jobban, ha tehetné.
És mégis te vagy az életében a vágy, a szenvedély, te vagy a minden,
érted él, érted hal, te vagy neki a világ legdrágább kincse.
2018. február 13.

Vissza az elejére


RÉGI ARCOK
1990, bizony nem ma volt gyerekek,
azóta a gyerekek, már felnőtt emberek.
Mindenkit vitt tovább a maga sorsa,
az élet vihara kit erre, kit arra fújta.

Volt tizenéves szép és fiatal lányok,
Ma is szépek vagytok, bár a fiatalos szépség
már Nőiesre váltott.
A fiúk is szépen megemberesedtek,
az akkori éretlen gyerekekből,
szép szál férfivá cseperedtek.

Zenghetnék ódákat, és mesélhetnék bármit,
de most egyáltalán nem ez számít.
A lényeg, mint mindig, a sorok közt lapul,
ékesszólást nélkülözve csakis tényt vesz alapul.

Mennyit ökörködtünk Parkvárosban,
a zeg-zugos, ütött kopott kis utcákban.
Bandákba verődve játszottuk a nagymenőt,
Volt ütés váltás, jó pár bunyó,
de mára már, a fejünk lágya benőtt.

Az akkori heves vérű gyerekek, mára már nincsenek,
felcseperedtek, és ma már, deres hajú felnőttek.
Istenem, de jó volt találkozni Veletek,
mindenkivel, aki ott volt, aki ott lehetett,
felidéztétek bennem az elmúlt, és fájó
szerelmet.

Remélem sok alkalmunk lesz még találkozni,
beszélgetni, elmélkedni a múltról,
Aki nem volt ott eljön, aki ott volt,
az eljön majd újból!

SZERETLEK BENNETEKET RÉGI ARCOK!
2018. február 03.

Vissza az elejére


LÉGY ÖNMAGAD
Egy vízhordozó szegény legény,
aki bármily fáradt, mindig serény.
Minden nap lejár a patakhoz, hogy vizet vigyen otthonába,
az egyik vödre lyukas, a másik olyan, mint újkorában.

Hosszú-hosszú hónapon át ment így a patakhoz,
de egy idő után, csak másfél vödörrel ért vissza a házához.
Az ép vödör büszke magára, mert tökéletesen végzi dolgát,
a lyukas pedig szégyellte magát, és húzta az orrát.

Egy szép tavaszi napon a legény lenéz a földre,
és nagyon sok szép virágot vett az egyik oldalon észre.
Nem azon az oldalon, ahol az új vödröt vitte,
aki feszített, és magára oly nagyon büszke.

A lyukas vödör oldalán, aki azt érezte, hogy haszontalan,
ott nőtt a sok szép virág minduntalan.
A szegény legény nagyon megörült ennek,
hogy a pataktól a házáig, szép virágok lesznek.

Ezekben a rímekben, ott lapul az igazság,
ne nézz le senkit azért, mert nem olyan, mint te,
hanem más.
A tökéletes, az tökéletes és nincs benne egyedi,
Becsüld a mást, mert hidd el, megérdemli.
2017. december 21.

Vissza az elejére


AGGODALOM
Nem a munka az, ami megöl,
nem a munka, ami gúzsba köt lelkeket,
mert a munkától kérges lesz ugyan a tenyér,
de nem tépázza lelkedet.

A munka valóban nemesít, hisz általa több lehetsz,
a munkával magadnak, csakis jót tehetsz.
Ami megöli a lelket, az az állandó nem tudom,
hogy lesz e még holnap, lesz e hova eljutnom.

Lesz e egészség, lesz e étel az asztalon,
lesz e mit felvenni, és lesz e rá alkalom.
Aggódni pokol, az aggodalom fáj,
de aggódni mégis muszáj.

Aggódunk a munkánkért,
aggódunk szüleinkért,
aggódunk szerelmünkért,
aggódunk az életünkért,
és a legfontosabb, aggódunk gyermekünkért.


Hol van, merre jár, kivel van,
miért van ott, magáról életjelet miért nem ad.
Mondom nektek, az aggodalom az, ami megöl,
ami pokol, ami piszkosul fáj, és felőröl.
2017. december 20.

Vissza az elejére


CÉL
Lépsz egyet előre, lépsz egyet hátra.
Előrébb semmi kép sem jutsz, maradtál volna inkább állva.
Nem jutsz messzebb, ha lassabban mész,
De meg is botolhatsz, ha nagyokat lépsz.

Ha nem tudod mit akarsz, merre tartasz,
oda vezetnek majd, ahova akarnak.
Ha van célod, amit el akarsz érni, ne tétovázz,
ne állj meg az ajtóban, hanem lépj be rajta, és menjél tovább.

Ha el akarod érni a célod, hát tegyél érte,
és ne hátrafelé lépj, hanem előre.
El fogod érni, amit kitűztél magad elé,
csak kitartóan lépdelj felé.

Tiszta szívvel küzdj, harcolj, akarj,
és hidd el, ezek nem üres szavak.
Ha már tudod, hogy mindent megtettél a célodért,
győztél, mert a siker téged utolért.

Csak tudjad, hogy mit akarsz, és tegyél is érte,
sose hátra nézz, hanem mindig előre.
Az már nem számít, ami mögötted van,
mert, ami előtted van, erőt az ad.
2017.december.20.

Vissza az elejére


ÉLET

Lenni vagy nem lenni, menni vagy maradni.
Élni vagy túlélni, szeretni vagy gyűlölni.

Maga az élet, az csodálatos,
bár néha, nagyon is utálatos.
Olyan, mint a tollpihe a szélben,
amit fúj, s ereje fogytán, leteszi szépen.

Nagyon szeszélyes, mert olyan, mint a szél,
visz valamerre, valahol letesz és kész.
Vagy olyan, mint folyó, ami kiáradt,
Martaléka lesz minden, ami él, és ami kiszáradt.

Az életet nem lehet kiszámítani, nem tudod merre visz,
lehet, hogy most fent, de vissza, mint koldus térsz.
Vagy a mélyben vagy, és azt érzed, minden vesztve,
de egyszeriben a mindenek királyává tesznek.

Ellenségből lesz barát, vagy éppen fordítva,
és a barátodtól menekülsz el vonyítva.
Nem tudhatjuk merre sodor minket az élet,
mint azt sem, hogy hol és mikor ér véget.

Egyszer fent, egyszer lent, mikor merre fúj a szél,
lehet az lesz a legbátrabb, aki mindig mindentől félt.
Addig élsz, míg tudod hogy van miért élned,
ha már nincs, akkor éppen ezért éljed.
2017. december 17.

Vissza az elejére


FOGANTATÁS

Lassan mozgatod előre és hátra,
mikor benne vagy a szeretett lányban.
Szíved egyre hevesebben ver, mert nagyon élvezed,
és hirtelen görcsbe rándul mind a két kezed.

Lihegve, kielégülten pihegtek mindketten az ágyon,
majd egymás karjában elnyom benneteket az álom.
Szemed kinyitva, boldogan ébredsz szerelmed mellett,
ez az együtt lét már mindkettőtöknek nagyon kellett.

Gyorsan és boldogságban múlnak a napok a hetek,
és szerelmed pocakja egyre nő, és már nagyon kerek.
Büszkeségtől duzzadt mellel, fölé hajolsz,
vajon odabenn a pocaklakó kivel harcol?

Hosszú hónapok teltek el boldogságban,
megvettétek a ruhát, na meg a gyerekágyat.
Egyszer csak felsikolt, mert feszíti a pocakját valami,
te beviszed a kórházba, mert nem bírod fájdalmát hallani.

Emészt a bűntudat, mert te tetted ezt vele,
ő pedig már az ágyon, és majd letépi kezed.
A fájdalomtól üvölt, eltorzult az arca, nagy levegőt vesz,
nyom egyet, sírást hallasz, az örömtől csordul könnyed,
Soha nem hallottatok addig még olyan szépet,
mikor babátok felsír, és megszületett egy új élet.
2017. október 23.

Vissza az elejére




A SORS FINTORA
Üres tekintettel, komoran ülök a szobámban,
egy háromlábú fekete széken pihentetem a lábam.
Néha, mintha ezer tű szurkálná, úgy érzem,
-tán olyan sok volt eddigi életemben a vétkem.-

Fiatalon az ember sokszor meggondolatlan sőt, ostoba,
sokszor ugyanazt a hibát követi el újra és újra.
Diszkó, alkohol, a bátorság fitogtatása,
azt nem gondoltuk, hogy ennek még súlyos lesz az ára.

Néztük, ahogy a cigaretta parázslik a karunkon,
a fájdalomnak pedig, egy szikrája se látszott az arcunkon.
Akkor jött a fekete leves, mikor karunk a bátorságtól duplája lett,
és ezért a két legény egy fehér köpenyeshez ment.

Ijesztgettek, ha még egy keveset késünk,
ott menten levágják a bátorságban edzett kezünk.
Ígérjük, jó útra térünk, csak most kegyelmezzenek!,
nem kell majd soha többet megfegyelmezzenek!

A sors fintora, hogy nem kellett sok idő ahhoz,
hogy a kegyelem elfogyjon, és csatlakozzak a rokkantakhoz.
Az történt ugyanis egy végzetes nyári éjszakán,
Hogy életemet derékba törte egy több tonnás gépsátán.

Úgy átment rajtam, mintha csak rongybaba volnék,
és már csak a bal kezem maradt az ép.
Rövidebb lettem jó pár centivel,
mert találkoztam egy-két rossz emberrel.

Ami megtörtént, nem lehet nem megtörténtté tenni,
nem lehet egy új, és szebb életet venni.
Visszasírom még azt az időt újfent,
mikor a két legény, a fehérköpenyeshez ment.
2017. október 20.

Vissza az elejére




DEMOKRÁCIA / Egy vers 2013-ból.

Foglaljuk össze, mi a demokrácia,
mindössze egy ember hatalma?
Minden ember ellenfél,
aki szebb, és jobb jövőt remél?

Uralkodás az emberek felett,
ahol a szegény sír, a gazdag meg nevet?
Ahol az embernek csupán akkor van igaza,
ha van neki jelentős vagyona?

Nem!, akkor van demokrácia,
mikor az egész népnek van hatalma.
Mikor a kis ember is hallatja a hangját,
meghallják, és megértik az ő szavát.

A demokrácia nem a választásokról szól,
minden ember tudja ezt jól.
Ott van igazán demokrácia,
ahol a nép is kormányoz,
és minden embernek van szava.

Többet jelent a puszta választásoknál,
érvekkel támaszd alá, amilyen döntést hoztál.
Minden embernek ugyanúgy jó,
demokrácia!, ezt jelenti ez a szó.
2013.

Vissza az elejére


ÉDESAPÁM

Gyerekek voltunk még,
amikor volt nyár, tavasz, ősz és tél.
Az évek nagyon gyorsan peregtek,
mint a fájdalomtól a mázsás súlyú könnyek.

Fiatalon Te is másképp képzelted az életet,
és ettől a gyerekkorunk végképp teljesen elveszett.
Lett egy másik családod,
Akik Benned, már egy másik embert látott.

Sok időnek kellett eltelni ahhoz az életedben,
hogy ráébredj arra mi a jó, és mi az értelmetlen.
Egy darabig magad zártad be olyan kalitkába,
amiből szabadulni akartál, de mindhiába.

Az elmúlás mindig nagyon fájdalmas, nehéz,
minden rosszat töröl és marad egy szép emlék.
Testvérek, család, gyerekek, feleség,
árvák vagyunk már, de emléked örökké bennünk él.

Az esti órákban mikor felnézünk az égre,
kirajzolódik egy arc fényes csillag képe.
Szerettünk, szeretünk, szeretni fogunk, míg a földön van élet,
vigyázz ránk fentről, a családod nevében csak ennyit kérek.

TÁVOZTÁL AZ ÉLŐK SORÁBÓL, DE NEM LEHETEK SZOMORÚ,
MERT ANGYALLÁ LETTÉL OTT, AHOL NINCS KÜZDELEM, SE HÁBORÚ.
Született 1949 január 31 elhunyt 2017 június 29.

Vissza az elejére


AMIKOR ÚGY ÉRZED

Amikor úgy érzed, minden rendben,
a bú beúszik az életedbe csendben.
Olyan nem lehet, hogy minden flottul menjen,
bár, nem muszáj hinni ebben.

Én azt vallom, hogy kell az életben néhány buktató,
ahhoz, hogy megtudd, Neked valójából mi való.
Először az út nagyon kemény és döcögős,
hisz nem járta ki előtted senki,
ezt bizony Neked kell meg tenni.

Senki nem mondta, hogy születésed napjától a csúcson leszel,
és minden arannyá válik, amihez érsz, vagy amit teszel.
Találni kell egy célt, és küzdeni kell azért,
hogy, amit kitűztél magadnak, valahogyan elérd.

Nem elég reménykedni, tudni és bízni kell abban,
hogy a céloddal nem ártasz másoknak se magadnak.
Úgy nem lehet senkiből olyan ember, akit becsülnek,
kinek tetteitől, mások mindig bajba kerülnek.

Minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is igaz,
amikor a bú ellep, ez nyújthat számodra egy kis vigaszt.
Olyan lesz életed, amilyenné kovácsolod,
a saját életedet jelesre meg kell tanulnod.
2017.június.5.

Vissza az elejére


AZ IGAZI CSALÁD

A véred, a családod, sokan így vallják,
mégis megtörtént már, hogy a vér elárulta családját.
Emberek vagyunk, néha hibázunk, én is ezt vallom,
mégis kevés, aki a családra számíthat. Sokszor ezt hallom.

A Te véred is ugyan úgy piros, mint az enyém,
ha megsebeznek engem, fáj a seb, mint Neked az a seb, ami a Tiéd.
Mégis sokszor a család az, aki sebet ejt, nem egy idegen,
és lehet egy idegen lesz az, aki kezeli a sebedet.

Testvériség, szeretet, és a vér kötelez,
szavak csupán, ami nélkül élni itt a földön nem lehet.
És, ha e szavak már nem jelentenek semmit,
akkor kihez fordulsz, ki az ki Neked segít?

Mikor, mint kivert eb, a földön úgy fekszel,
vagy mikor valahol a világban, nagyon egyedül leszel,
kérdezd meg, ki segít neked,
ki az, aki a bajban ott lesz majd veled?

Nem csak a véred az, ami meghatározza családod,
nem lehet csak a család, a Te egyedüli világod.
Az igazi családod csakis az lehet,
aki a bajban, segítő kezet nyújt neked.
2017.május.27.

Vissza az elejére


MINT TESTVÉRÉT / egy 2015 - ös versem /

Tudod ki a te legjobb barátod
Aki tudja minden gondolatod.
Aki tetőtől talpig ismer téged,
mégis védi a te jó híred.

Ismeri igaz valódat,
mégse tesz téged talomba.
Ha bajba kerülsz melléd áll,
ha lelked szárnyal, veled száll.

Figyelmeztet, ha rossz útra lépsz,
és mikor félsz, ő veled fél.
Meg osztja veled, amije van,
nem kell kérned, mert magától ad.

Mint testvérét, úgy szeret téged,
de, mikor becsapod, neked ott lesz véged.
Vigyázd féltő szeretetét,
mert ő az, aki téged megért.
2015.június.22.

Vissza az elejére




ÉLET-HALÁL

Az élet csodás, az élet ajándék.
Az élet áldás, ha jobb életre találnék.
Por és eső, a fű is kinő, így indul minden,
muszáj bízni, de az ember már nem tudja miben higgyen.

Megszületik, cseperedik, nagykorúvá lesz,
és az egész énjére ki fog hatni az, amit addig tesz.
Ki tudja mikor, lehet, hogy élete derekán,
de azt, akit elér, annak mindig túl korán.

Áruló a sors, elárulja azt, kit egykor szeretett,
és most kidobja, mint a szív, a fájó emléket.
Így van ez. Porból lettünk, ismét porrá leszünk,
fakuló emlék lesz csupán, mit addig a porban teszünk.

Elárul a testvér, elárul a barát, elárul a világ,
elgyengültél, már nem akarsz megoldani semmi vitát.
Az élet csodás, az élet ajándék.
Az élet áldás, ha jobb életre találnék.

Szíved minden egyes dobbanása tudatja,
itt vagy velünk, de szemed mégis az eget kutatja.
Porból lettünk, és ismét csak porrá leszünk,
fakuló emlék lesz csak, mit addig a porban teszünk.
2017.március.28.

Vissza az elejére




ÚJSZÜLÖTT

Megfogan, bent a testben növekszik,
és, ami a testben történik, semmire nem emlékszik.
Nagy hanggal tudtára adja a világnak,
itt vagyok, megjöttem, hisz már nagyon vártak.

Nincs benne gőg, nincs benne gyűlölet,
csak örül, hogy a világon lehet.
Nem csalódott, hisz nem várt semmit,
tiszta, mint a szűz hó, gondja még szinte semmi.

Örül a világnak. Neki még minden csoda,
körülnéz, és mindent bámul sorra.
Harapdál, tapogat, gügyög nagyokat,
őszinte csodálattal bámulja az arcodat.

Felnő, és sorra megváltozik minden,
az ártatlan lélekből, szinte már semmi nincsen.
Irigykedik, másoknak minduntalan keresztbe tesz,
Nem veszi észre, hogy neki ettől jobb nem lesz.

Miért nem maradunk mindig gyerekek,
miért nem tudunk pusztán, csak örülni az életnek.
Féltékenység, harag, düh, és gyűlölet,
Mindenki tudja, hogy így nem lesz jobb senkinek.
2017.március.31.

Vissza az elejére




DÖNTENI KELL

Életünkben sokszor kell döntést hoznunk,
… frissítő italra vágyunk, mikor nincs, mi oltsa szomjunk.
Boldogan szeretnénk élni eme elzüllött világban,
fáj az élet, de akinek kéne, ezt pont az nem látja.

Dagasztja bukszáját, megtömi a zsebét,
a vagyon, már szinte elveszi az eszét.
Talán nem tehet róla, mert a gazdagság vakít,
ellenzővel élt életet mesél, és így tanít.

Ígérnek jó létet, ígérnek fűt ígérnek fát,
a terülj asztalról pedig, a kis embernek szórják le a morzsát.
Te is Magyar ember vagy, vedd, már észre kérlek,
nem csak a gazdagok, a kis emberek is köztünk élnek.

A tudás vágyát lelombozzák, hogy ne akarjon kitűnni senki,
mert sokkal könnyebb az ilyen embert vezetni és megvezetni.
Mi kis emberek sokkal többen vagyunk, és leszünk,
vegyük már észre, hogy a lánc nehéz, és megsebzi a kezünk.
hogy olyan világban éljünk, ami élhető sokunknak.
Rázzuk le a láncot, nyissuk végre ki a szemünk,
eljött az idő, hogy a jóért végre mi is tegyünk.
2017.április.2.

Vissza az elejére




AZ IDŐ GYORSAN PEREG

Mikor édesanyád életet adott neked,
nem gondoltad, hogy az élet milyen gyorsan pereg.
Életed elején, nem gondoltál másra,
csak a számodra új és színes világra.

Életednek delén, nem számít semmi más,
csak, ami tilos, és a féktelen mulatozás.
Nem hallgatsz arra, aki már megette kenyere javát,
nem hallod meg szüleid féltő szavát.

Életed derekán hajtasz, hogy minél több legyen,
hogy minden napod gyorsan és boldogan teljen.
Ilyenkor nincs benned félsz, nincs olyan, hogy elég volt,
csak, hogy a kitűzött célt elérd, és nem hallod a féltő szót.

Életed vége felé közeledvén,
bánsz mindent, de mindent, mit nem tettél.
Nem figyeltél arra, ki féltve gondolt rád,
és nem számított más, csak az, ami saját.

Érett fejjel, már nem gondolsz másra.
Több időt kellett volna szentelni a családra.
Szeresd szüleid, szeretteid, amíg teheted,
mert piszkosul fog fájni, mikor nem lesznek veled.
2017.április.23.

Vissza az elejére