megoszt megoszt


1 / 3
berijoci
2 / 3
berijoci
3 / 3
berijoci

Karaktermodell Plakátfiú Reklámarc

Verseim

HAMISSÁG

Vannak dolgok, amikre az ember nem büszke,
vannak olyanok, akik életeket tesznek tönkre.
Nagyon sokan hibáztunk már életünkben,
de az igazság az, hogy uralni kell félelmünket.

Fiatalon a kakasoknál korábban ébredsz,
nincs benned félsz, kevés, amit féltesz.
Azt gondolod, hogy mindent tudsz, mindent értesz,
mindig más a hibás, te senkit meg nem sértesz.

Alaptalan vádaskodás, amit az irigység szül,
a hamis vádakba pedig, ha lassan is, de bele őszülsz.
Meg kell, hogy értsd, nem lehetsz mindig nyertes,
és, ha így folytatod, életed soha nem lesz teljes.

Foglalkozz csak mindig más életével,
vádaskodj csak válogatott sértésekkel.
De csak addig teheted, míg rá nem jönnek az igazságra,
az irigységnek akkor lesz majd nagyon nagy az ára.

Mindig mást akarsz lejáratni, de csak magadat sikerül,
mert az igazságra előbb utóbb, úgyis fény derül.
Több van benned most, mint ami másban lesz bármikor is,
- ha az energiád magadra fordítanád -
olyan életed lehetne, amiről mindenki csak ábrándozik.
2018.11.04

Vissza az elejére

SZOMORÚ VERS

Születésemtől máig, eltelt négy évtized,
az óta az öreg Duna elfolyatott már sok vizet.
Nem vagyok különleges, csupán egy élő, érző lélek,
és én is itt, Magyarországon élek.

Nem akarom magam sajnáltatni, nem akarok mártír se lenni,
Csak ezt a világot szeretném élni. Élni és valahogy megérteni.
Miért vannak emberek, kiknek minden megadatott,
és miért vannak emberek, kiket Isten magára hagyott.

Ez a világ, már nem az a világ, ahol élnek és élni hagynak,
ez a világ kifordult magából, és emberek korcsosultak.
Amíg olyan emberek vannak olyan helyen, ahol nem kellene,
mindig lesznek vagyonos, nagyon gazdag és csóró emberek.

Minden ember saját sorsának kovácsa, így mondják,
de, ha már nincs mit kovácsolni, megpecsételték sorsát.
minden ember úgy születik, hogy nincsen semmije,
de miért kell meglett korára is úgy élnie…

Nem önszántukból élnek emberek kint az utcán,
hanem, mert nincs otthonuk, és élni valahol muszáj.
Ha nem lenne, aki kitenné őket az utcára,
ők is nyugodtabban hajtanák fejüket egy párnára.
2018.10.20

Vissza az elejére

ADOTT SZÓ

Az adott szó egy ígéret,
ígéret, miben megbújik a becsület.
Az, ki szavát megszegi,
a becsületét hamar elveszti.

Réges-rég, a becsületnek nagy súlya volt,
Ki szavát szegte, az keservesen meglakolt.
Voltak nagyurak, kik ígértek fűt, fát, hogy nekik jó legyen,
hogy az ember verejtékes munkával, az ő kedvére tegyen.

Nekik se hízott sokáig a bukszájuk,
-elűzték őket-
mert a szószegőknek, nincsen maradásuk.
Hisz ki szavát adja, és ígéretét nem tartja be,
az farkast kiállt, és nincs többé becsülete.

Az is ugyan úgy becsületét veszti,
ki hamisan vádol, hogy jobb legyen neki.
Vagy csak úgy, egy picike valótlant állít,
látszólag érdek nélkül, de mégis hamisan ámít.

Téged is, engem is, és mást is vádoltak már meg úgy,
aminek egy része se volt igaz, s ezért nagyon szíven szúrt.
EMBEREK VAGYUNK.
Nem kéne eljátszanunk a becsületünk,
mert nem mindegy, KIKÉNT éljük az életünk.
2018.10.18

Vissza az elejére

VÁGYAK

A világ egyik legősibb dolga talán,
mindig vágyakozni valami után.
A gyermekkéz hajtogatta kis hajó arról álmodhat,
mi lenne, ha egyszeriben gőzhajóvá változna.

A cifra papírsárkány, mit a gyerekek eregetnek,
ami, még sose volt fenn a fellegekben,
ami, a szelet lovagolva kúszik a magasba,
lenne egy igazi repülő, nagyon sok utassal.

A koldus, ki mindent veszített, nem vágyik másra,
csak lakásra, ételre, és egy jó puha ágyra.
Van, ki azt szeretné, ha minden vágya teljesülne,
és a mindenek ura ő lehetne.

Ha minden, mire apró korunktól vágyunk, teljesülne,
az egész életünknek nem lenne semmi értelme.
Vágyakozni jó, és valójában izgalmas,
ha pedig teszel is érte, meg lesz majd a jutalmad.

Azonban, ha minden vágyunk teljesülne,
nem lenne remény, és a világ is megsemmisülne.
Megölnénk az egyik legősibb dolgot, a vágyakozást,
cél nélküli lenne minden, és már nem lenne hova tovább.
2018.10.12

Vissza az elejére

KELLENE

Olyan helyen kéne madárszóra ébredni már,
ahol a harmat gyenge, a csillagos ég pedig a határ.
Olyan helyen, ahol pörkölt kávé illata ébreszt,
ahol mindent megkapsz, bármit kérhetsz.

Ahol a Te karod a karomon az ékszer,
ahol melegítelek testem melegével.
ahol a hangodra, mint kölyök cica úgy dorombolok,
ahol egyetlen csókodtól rögtön elolvadok.

Ahol az ablakon kitekintve, nézzük a szél játékát,
ahogy a neki behódoló gyönge nád, beadja derekát.
Ahol a patakban a boldogság csörgedez,
a lágy hullám pedig finoman körbe vesz.

Hol illatos párnára hajtjuk le fejünk,
a fülemüle pedig, altatót énekel nekünk.
Mikor pedig szemünk elpilled, mély álomba szenderülünk,
és álmunkban édes gyümölcsöt eszegetünk.

Ciripelő tücskök játékára ébrednénk,
és a felkelő nap melegében fürödnénk.
A baj csak az, hogy ez egy valótlan álom,
Pedig keresem-e helyet, de sehol nem találom.
2018.10.11

Vissza az elejére

HÉ EMBER

„Aki hazudik, az előbb utóbb megbukik!”
A mondás is ezt tartja.
- Hé ember, nincs világ vége, állj már végre talpra!

Nyisd ki szemed, lebbenjen előle a fátyol,
élj itt, vagy élj a világon bárhol.
Tudom, könnyebb az árral sodródni,
csak sodródni, és a jobb életért nem harcolni.

Nehéz a kard, karunk alig bírja, egyre gyengül,
vigye szavam messze a szél, vigye hírül.
Amíg van bennünk becsület, amíg van bennünk akarat,
a magunk harcát vívjuk, legyőzzük a falakat.

Nem adnak ingyen semmit, ezt nagyon jól tudjuk,
már régről járjuk a kijelölt utunk.
Talán bele van kódolva a nevünkbe?,
nekünk a sárban kell kúszni, és nem juthatunk előbbre?!

Hát nem! Ez nem így van!
Mondhatnak bármit, te is hazudhatsz magadnak szebbet,
de ha csak vársz, akkor nem fogsz jutni feljebb.
Ne bort igyál, és vizet prédikálj,
az, hogy ki is vagy, elárulja tetted.

Lehet, hogy nem most, lehet hogy csak holnap,
de ki hazudik, fetrengeni fog a porban.
A mondás is így tartja.
- Hé ember, nincs világ vége, állj már végre talpra!
2018.10.08

Vissza az elejére

SZÍVEMTŐL SZÍVEDNEK KARÁCSONYRA

Ez a karácsony más, mint a többi volt,
mikor szívem, még Érted nem tombolt.
Nem tudtam, hogy hiányzol majd, ha nem leszel velem,
nem tudtam, hogy hiányzik majd, ha nem fogod kezem.

Sok kis házban csillog a fa, szól az ének,
de tudod…, szívemben csak Érted élek.
Nekem nem kell semmi, nekem Te vagy a karácsony,
(...NÉV...)! számomra Te, maga vagy az álom.

Akkor szép a karácsony, ha szép fehérbe öltözik,
akkor lesz szép életem, ha szívem, szívedbe költözik.
Nem kell dísz, nem kell semmi már,
csak tudjam, hogy szíved engem mindig vár.

Nekem Te vagy a karácsony.
Te vagy a csillagszóró a fenyőfa ágain,
Te vagy az angyalka a tetején, mely néha rám kacsint.
Te vagy az ajándék a fa alatt, mit egyszer kibonthatnék,
és Te vagy a szerelem, kiért mindent odaadnék.

Te vagy a hegy, mi rabul ejtette szívemet,
Te vagy mindenem, Áldott Békés Karácsonyt Kívánok én Neked!
De családodnak is. Kicsiknek és nagyoknak,
akik Neked, oly sok szeretetet adnak.
2017.december.23.

Vissza az elejére

BOLOND SZÍV

Sír a szél, sírnak a fák sírnak az angyalok,
sír a szürke égbolt, és sírnak a csillagok.
Napról-napra kiszakítanak a szívemből egy darabot,
a rémisztő hamis gondolatok.

Egy szerelmes szív olykor nagyon bolond tud lenni,
és mikor megbolondul, már sajnos nincs mit tenni.
Vagdalkozik, és olyan lépésekre késztet téged,
amire csak a keseredett ember képes.

Megbántod azt, akit teljes szívedből szeretsz,
és mikor megbántottad, már semmit nem is tehetsz.
Marad az űr a lelkedben, amit te okoztál magadnak,
mert hittél a rémisztő hamis szavaknak.

Mondanád: gyere haza, legyél itt velem,
mert nélküled nem tudom elképzelni életem.
Te hiába tudod, hogy kétségek gyötörtek,
a szívébe ezzel a tört most bedöfted.

Azért születtél a földre, hogy őt szeressed,
nem pedig azért, hogy a gyötrelmet keressed.
Vigyázz a lelkére, mint a legszebbik virágra,
mert, ha ő nincs, számodra vége van a világnak.
2017. december 21.

Vissza az elejére

EGYEDÜL

Tűz, Bizsergés, Őrjítő Végy és Szenvedély,
benne van a lélekben, és ebből nem elég.
Oly forrón éget, mint egy mély és tüzes katlan,
s te alig várod, hogy magadból ezt kiadjad.

Társad melletted, és te boldogan megérinted,
ő pedig viszonozza vággyal teli érintésed.
Egy gyermekkori emlékkép lebeg előtted,
mikor csak ábrándoztál, és nézted a faladon a posztered.

Gyerekként könnyen túlléptél azon, hogy nem a tiéd,
és nem tetted fel folyton a kérdést, hogy vajon miért.
Felnőttként örülsz, hogy akire vágytál, ott van melletted,
és amikor csak szeretnéd, meg is érinted.

Tűz, Bizsergés, Őrült Szenvedély, és a társai,
mikor nincs veled, már nem tud nem bántani.
Társ nélküli szerelem olyan, mintha újra gyerek lennél,
de már nincs a falon poszter, amit szívesen néznél.
2017. december 19.

Vissza az elejére

VÁGY

Nagy igazság! Vágyom Rád!

Nem lesz igazság a földön,
nem lesz vígasság, nem lesz öröm.
Nem lesz fiú, ki a lánynak csókot adna,
nem lesz lány, kinek könnye a csóktól elapadna.

Nem lesz semmi, mi örömet okozhatna,
nem lesz gyönyör, mi szíveket felkavarna.
Minden sivár lesz, és nagyon színtelen,
és mindenkire azt mondják, hogy ő is szívtelen.

Nem kell így lennie semminek se,
visszajöhet az élet a földre.
Csak lássam újra szemed ragyogását,
érezzem szíved minden dobbanását.

Emeld fel tekinteted, s szíved újra nevet,
mert a csillagok nem másnak ragyognak, csakis neked.
Hagy fogjam kezedet, hagy lássam csodaszép szemedet,
hagy szeressem szerelemmel dobogó szívedet.

Te vagy az, ki azért költözött be a szívembe,
hogy végre, mindennek legyen értelme.
Hogy legyen fiú, ki a lánynak csókot adjon,
hogy legyen lány, kinek könnye a csóktól elapadjon.
2017. december 18.

Vissza az elejére

HIÁNYZOL

Távol az én Kincsem, messze van most tőlem,
gyenge vagyok nélküle, és teljesen erőtlen.
Most nem vagyok férfi, nem vagyok semmi más,
csak egy alaktalan halványuló látomás.

Kincsem távol, egy kis szobában várom,
lehunyom szemem, és magam előtt látom.
Látom barna szemét, egy igazi nőt látok magam előtt,
úgy hiszem sose szerettem így senkit, ennek előtt.

Nem találom helyem, nem találom sehol,
bár csak veled lennék, veled lennék bárhol.
De mégsem hallom a hangodat,
nem látom a mosolygó csodaszép arcodat.

Nem tudom mondtam e már Kincsem, hogy hiányzol,
ódát írnék hozzád, ha lenne egy csodaszép gitárom.
Olyan gitár, ami szépségedhez méltó,
ami úgy szól, mint az ékesebbnél is ékesebb szó.

Te vagy nekem minden, ezt érezned kell,
hogy mennyire hiányzol, azt ebben a versben mondom el.
Szeretnék már újra veled együtt nevetni,
Szeretnék szép barna szemedben újra elveszni.
2017.december.17.

Vissza az elejére

ŐSZINTE VALLOMÁS

Alszol, talán álmodsz is mellettem,
Talán e szép álomban, én is benne lehettem.
Behunyt szemed mögött vonul az életed,
Hogy jó vagy rossz legyen, azt te sem kérheted.

Istenke tudja segítenék, de nem tehetem,
Nem tudok, mert te ezt nem engeded.
Tudom, ez a te csatád, a te harcod,
És, ha fáj is, oda fordítod a másik arcod.

Könnyes szemem, mert látom fáj, de hagynom kell,
Mert a gödörből kimászni, neked kell.
Szíved csak kicsit tárod ki felém,
Pedig tudom kiáltanád: Nekem most már elég!

Társad vagyok, ott ülök a szíved pici polcán,
Nem repít le onnan semmilyen nagy orkán.
Veled vagyok, sose lennék ellened,
Kezembe bele teheted a szívedet.

Te is engedd hozzám közel a lelked,
Hagy érezzem én is, mikor könnyes a szemed.
Ha neked fáj, nekem is kell, hogy fájjon,
A teher így könnyebb.
Nem kell, hogy egyedül járjon.
2012.02.11.

Vissza az elejére

FANTÁZIA AZ ÁLOMNŐRŐL

Haja, mint a legszebb fa lombkoronája,
arca, mint egy tündérmese legszebbik csodája.
Nyaka, szép és kecses, mint a legszebbik hattyúnak,
mikor szemébe nézek, bajaim egyszeriben elmúlnak.

Alakja, egyszerűen olyan csodás,
mint a leges-legszebb látomás.
Hangját, mikor meghallom,
alig birok uralkodni magamon.

Barátomként tisztelem, és örökké lakat a számon,
ha valami bántja, elmondja, és mélyen magamba zárom.
Tisztelem benne, hogy olyan, aki keresi az élet értelmét,
az embert, a nőt, a lényéből fakadó szépségét.

Nőként áldom, csodálom és szeretem,
szeretem a szemét, termetét, és szeretem, mert szeretem.
Amit iránta érzek, ésszel fel nem fogható,
bele is borzongok, de kell nekem, mert olyan jó.

Ha rózsabokor lenne, én lennék a legénye,
mindig öntözném, hogy a szárazság ne érje.
Ha tüskéivel sebet ejtene rajtam,
sebezzen meg úgy, hogy azt mindig akarjam.
2017.augusztus.10.

Vissza az elejére

A nő a világ legszebb teremtménye,
olyan, mint
az éjjeli égbolt, legfényesebb csillagképe.

Isten, azért teremtette meg a nőt, és testét,
hogy izzítsa
a férfi lankadó, halványuló figyelmét.

Egyedüli teremtmény a nő, aki arra is képes,
hogy lényével
feltárjon benned egy csodás eszményképet.

A nő az, aki ha beteg vagy, melletted van, ápol,
ő az,
aki lelkedbe tavaszt lop, legyen is bárhol.

Legyünk büszkék e csodás teremtésre, a Nőre, mert ha ő nem lenne,
nem lenne szerelem, se család, és nem lennék én se…
2018. március 8.

Vissza az elejére

MINDEN EMBER MÁS

Nem vagyunk egyformák.

Ki ezt szereti, ki azt, ki így szereti, ki úgy,
nem vagyunk egyformák, és nem szeretünk ugyanúgy.
A fiú szereti a lányt, a lány szereti a fiút,
lány szeret lányt, fiú szeret fiút.

Ki dolga megítélni, hogy kit szerethetünk,
hogy ki iránt vonzódunk, arról nem mi tehetünk.
Magad ne hibáztasd, nem te választod meg a géneket,
a gén, mit kaptál, az adott neked életet.

Minden emberben egy szív dobog,
Nincs joga senkinek eldönteni, ki kivel legyen boldog.
És szeretni se szerethetünk egyformán,
mert mindenki más, nem lehetünk egyformák.

Ha nem úgy szeretnek viszont, ahogy szeretnéd,
az nem jelenti azt, hogy nem szeretne jobban, ha tehetné.
És mégis te vagy az életében a vágy, a szenvedély, te vagy a minden,
érted él, érted hal, te vagy neki a világ legdrágább kincse.
2018. február 13.

Vissza az elejére

RÉGI ARCOK

1990, bizony nem ma volt gyerekek,
azóta a gyerekek, már felnőtt emberek.
Mindenkit vitt tovább a maga sorsa,
az élet vihara kit erre, kit arra fújta.

Volt tizenéves szép és fiatal lányok,
Ma is szépek vagytok, bár a fiatalos szépség
már Nőiesre váltott.
A fiúk is szépen megemberesedtek,
az akkori éretlen gyerekekből,
szép szál férfivá cseperedtek.

Zenghetnék ódákat, és mesélhetnék bármit,
de most egyáltalán nem ez számít.
A lényeg, mint mindig, a sorok közt lapul,
ékesszólást nélkülözve csakis tényt vesz alapul.

Mennyit ökörködtünk Parkvárosban,
a zeg-zugos, ütött kopott kis utcákban.
Bandákba verődve játszottuk a nagymenőt,
Volt ütés váltás, jó pár bunyó,
de mára már, a fejünk lágya benőtt.

Az akkori heves vérű gyerekek, mára már nincsenek,
felcseperedtek, és ma már, deres hajú felnőttek.
Istenem, de jó volt találkozni Veletek,
mindenkivel, aki ott volt, aki ott lehetett,
felidéztétek bennem az elmúlt, és fájó
szerelmet.

Remélem sok alkalmunk lesz még találkozni,
beszélgetni, elmélkedni a múltról,
Aki nem volt ott eljön, aki ott volt,
az eljön majd újból!

SZERETLEK BENNETEKET RÉGI ARCOK!
2018. február 03.

Vissza az elejére

LÉGY ÖNMAGAD

Egy vízhordozó szegény legény,
aki bármily fáradt, mindig serény.
Minden nap lejár a patakhoz, hogy vizet vigyen otthonába,
az egyik vödre lyukas, a másik olyan, mint újkorában.

Hosszú-hosszú hónapon át ment így a patakhoz,
de egy idő után, csak másfél vödörrel ért vissza a házához.
Az ép vödör büszke magára, mert tökéletesen végzi dolgát,
a lyukas pedig szégyellte magát, és húzta az orrát.

Egy szép tavaszi napon a legény lenéz a földre,
és nagyon sok szép virágot vett az egyik oldalon észre.
Nem azon az oldalon, ahol az új vödröt vitte,
aki feszített, és magára oly nagyon büszke.

A lyukas vödör oldalán, aki azt érezte, hogy haszontalan,
ott nőtt a sok szép virág minduntalan.
A szegény legény nagyon megörült ennek,
hogy a pataktól a házáig, szép virágok lesznek.

Ezekben a rímekben, ott lapul az igazság,
ne nézz le senkit azért, mert nem olyan, mint te,
hanem más.
A tökéletes, az tökéletes és nincs benne egyedi,
Becsüld a mást, mert hidd el, megérdemli.
2017. december 21.

Vissza az elejére

AGGODALOM

Nem a munka az, ami megöl,
nem a munka, ami gúzsba köt lelkeket,
mert a munkától kérges lesz ugyan a tenyér,
de nem tépázza lelkedet.

A munka valóban nemesít, hisz általa több lehetsz,
a munkával magadnak, csakis jót tehetsz.
Ami megöli a lelket, az az állandó nem tudom,
hogy lesz e még holnap, lesz e hova eljutnom.

Lesz e egészség, lesz e étel az asztalon,
lesz e mit felvenni, és lesz e rá alkalom.
Aggódni pokol, az aggodalom fáj,
de aggódni mégis muszáj.

Aggódunk a munkánkért,
aggódunk szüleinkért,
aggódunk szerelmünkért,
aggódunk az életünkért,
és a legfontosabb, aggódunk gyermekünkért.


Hol van, merre jár, kivel van,
miért van ott, magáról életjelet miért nem ad.
Mondom nektek, az aggodalom az, ami megöl,
ami pokol, ami piszkosul fáj, és felőröl.
2017. december 20.

Vissza az elejére

CÉL

Lépsz egyet előre, lépsz egyet hátra.
Előrébb semmi kép sem jutsz, maradtál volna inkább állva.
Nem jutsz messzebb, ha lassabban mész,
De meg is botolhatsz, ha nagyokat lépsz.

Ha nem tudod mit akarsz, merre tartasz,
oda vezetnek majd, ahova akarnak.
Ha van célod, amit el akarsz érni, ne tétovázz,
ne állj meg az ajtóban, hanem lépj be rajta, és menjél tovább.

Ha el akarod érni a célod, hát tegyél érte,
és ne hátrafelé lépj, hanem előre.
El fogod érni, amit kitűztél magad elé,
csak kitartóan lépdelj felé.

Tiszta szívvel küzdj, harcolj, akarj,
és hidd el, ezek nem üres szavak.
Ha már tudod, hogy mindent megtettél a célodért,
győztél, mert a siker téged utolért.

Csak tudjad, hogy mit akarsz, és tegyél is érte,
sose hátra nézz, hanem mindig előre.
Az már nem számít, ami mögötted van,
mert, ami előtted van, erőt az ad.
2017.december.20.

Vissza az elejére

ÉLET

Lenni vagy nem lenni, menni vagy maradni.
Élni vagy túlélni, szeretni vagy gyűlölni.

Maga az élet, az csodálatos,
bár néha, nagyon is utálatos.
Olyan, mint a tollpihe a szélben,
amit fúj, s ereje fogytán, leteszi szépen.

Nagyon szeszélyes, mert olyan, mint a szél,
visz valamerre, valahol letesz és kész.
Vagy olyan, mint folyó, ami kiáradt,
Martaléka lesz minden, ami él, és ami kiszáradt.

Az életet nem lehet kiszámítani, nem tudod merre visz,
lehet, hogy most fent, de vissza, mint koldus térsz.
Vagy a mélyben vagy, és azt érzed, minden vesztve,
de egyszeriben a mindenek királyává tesznek.

Ellenségből lesz barát, vagy éppen fordítva,
és a barátodtól menekülsz el vonyítva.
Nem tudhatjuk merre sodor minket az élet,
mint azt sem, hogy hol és mikor ér véget.

Egyszer fent, egyszer lent, mikor merre fúj a szél,
lehet az lesz a legbátrabb, aki mindig mindentől félt.
Addig élsz, míg tudod hogy van miért élned,
ha már nincs, akkor éppen ezért éljed.
2017. december 17.

Vissza az elejére

FOGANTATÁS

Lassan mozgatod előre és hátra,
mikor benne vagy a szeretett lányban.
Szíved egyre hevesebben ver, mert nagyon élvezed,
és hirtelen görcsbe rándul mind a két kezed.

Lihegve, kielégülten pihegtek mindketten az ágyon,
majd egymás karjában elnyom bennetek az álom.
Szemed kinyitva, boldogan ébredsz szerelmed mellett,
ez az együtt lét már mindkettőtöknek nagyon kellett.

Gyorsan és boldogságban múlnak a napok a hetek,
és szerelmed pocakja egyre nő, és már nagyon kerek.
Büszkeségtől duzzadt mellel, fölé hajolsz,
vajon odabenn a pocaklakó kivel harcol?

Hosszú hónapok teltek el boldogságban,
megvettétek a ruhát, na meg a gyerekágyat.
Egyszer csak felsikolt, mert feszíti a pocakját valami,
te beviszed a kórházba, mert nem bírod fájdalmát hallani.

Emészt a bűntudat, mert te tetted ezt vele,
ő pedig már az ágyon, és majd letépi kezed.
A fájdalomtól üvölt, eltorzult az arca, nagy levegőt vesz,
nyom egyet, sírást hallasz, az örömtől csordul könnyed.

Soha nem hallottatok addig még olyan szépet,
mikor babátok felsír, és megszületett egy új élet.
2017. október 23.

Vissza az elejére

A SORS FINTORA

Üres tekintettel, komoran ülök a szobámban,
egy háromlábú fekete széken pihentetem a lábam.
Néha, mintha ezer tű szurkálná, úgy érzem,
-tán olyan sok volt eddigi életemben a vétkem.-

Fiatalon az ember sokszor meggondolatlan sőt, ostoba,
sokszor ugyanazt a hibát követi el újra és újra.
Diszkó, alkohol, a bátorság fitogtatása,
azt nem gondoltuk, hogy ennek még súlyos lesz az ára.

Néztük, ahogy a cigaretta parázslik a karunkon,
a fájdalomnak pedig, egy szikrája se látszott az arcunkon.
Akkor jött a fekete leves, mikor karunk a bátorságtól duplája lett,
és ezért a két legény egy fehér köpenyeshez ment.

Ijesztgettek, ha még egy keveset késünk,
ott menten levágják a bátorságban edzett kezünk.
Ígérjük, jó útra térünk, csak most kegyelmezzenek!,
nem kell majd soha többet megfegyelmezzenek!

A sors fintora, hogy nem kellett sok idő ahhoz,
hogy a kegyelem elfogyjon, és csatlakozzak a rokkantakhoz.
Az történt ugyanis egy végzetes nyári éjszakán,
Hogy életemet derékba törte egy több tonnás gépsátán.

Úgy átment rajtam, mintha csak rongybaba volnék,
és már csak a bal kezem maradt az ép.
Rövidebb lettem jó pár centivel,
mert találkoztam egy-két rossz emberrel.

Ami megtörtént, nem lehet nem megtörténtté tenni,
nem lehet egy új, és szebb életet venni.
Visszasírom még azt az időt újfent,
mikor a két legény, a fehérköpenyeshez ment.
2017. október 20.

Vissza az elejére

DEMOKRÁCIA

Foglaljuk össze, mi a demokrácia,
mindössze egy ember hatalma?
Minden ember ellenfél,
aki szebb, és jobb jövőt remél?

Uralkodás az emberek felett,
ahol a szegény sír, a gazdag meg nevet?
Ahol az embernek csupán akkor van igaza,
ha van neki jelentős vagyona?

Nem!, akkor van demokrácia,
mikor az egész népnek van hatalma.
Mikor a kis ember is hallatja a hangját,
meghallják, és megértik az ő szavát.

A demokrácia nem a választásokról szól,
minden ember tudja ezt jól.
Ott van igazán demokrácia,
ahol a nép is kormányoz,
és minden embernek van szava.

Többet jelent a puszta választásoknál,
érvekkel támaszd alá, amilyen döntést hoztál.
Minden embernek ugyanúgy jó,
demokrácia!, ezt jelenti ez a szó.
2013.

Vissza az elejére

ÉDESAPÁM


Gyerekek voltunk még,
amikor volt nyár, tavasz, ősz és tél.
Az évek nagyon gyorsan peregtek,
mint a fájdalomtól a mázsás súlyú könnyek.

Fiatalon Te is másképp képzelted az életet,
és ettől a gyerekkorunk végképp teljesen elveszett.
Lett egy másik családod,
Akik Benned, már egy másik embert látott.

Sok időnek kellett eltelni ahhoz az életedben,
hogy ráébredj arra mi a jó, és mi az értelmetlen.
Egy darabig magad zártad be olyan kalitkába,
amiből szabadulni akartál, de mindhiába.

Az elmúlás mindig nagyon fájdalmas, nehéz,
minden rosszat töröl és marad egy szép emlék.
Testvérek, család, gyerekek, feleség,
árvák vagyunk már, de emléked örökké bennünk él.

Az esti órákban mikor felnézünk az égre,
kirajzolódik egy arc fényes csillag képe.
Szerettünk, szeretünk, szeretni fogunk, míg a földön van élet,
vigyázz ránk fentről, a családod nevében csak ennyit kérek.

TÁVOZTÁL AZ ÉLŐK SORÁBÓL, DE NEM LEHETEK SZOMORÚ,
MERT ANGYALLÁ LETTÉL OTT, AHOL NINCS KÜZDELEM, SE HÁBORÚ.
Született 1949 január 31 elhunyt 2017 június 29.

Vissza az elejére

AMIKOR ÚGY ÉRZED

Amikor úgy érzed, minden rendben,
a bú beúszik az életedbe csendben.
Olyan nem lehet, hogy minden flottul menjen,
bár, nem muszáj hinni ebben.

Én azt vallom, hogy kell az életben néhány buktató,
ahhoz, hogy megtudd, Neked valójából mi való.
Először az út nagyon kemény és döcögős,
hisz nem járta ki előtted senki,
ezt bizony Neked kell meg tenni.

Senki nem mondta, hogy születésed napjától a csúcson leszel,
és minden arannyá válik, amihez érsz, vagy amit teszel.
Találni kell egy célt, és küzdeni kell azért,
hogy, amit kitűztél magadnak, valahogyan elérd.

Nem elég reménykedni, tudni és bízni kell abban,
hogy a céloddal nem ártasz másoknak se magadnak.
Úgy nem lehet senkiből olyan ember, akit becsülnek,
kinek tetteitől, mások mindig bajba kerülnek.

Minden rosszban van valami jó, és ez fordítva is igaz,
amikor a bú ellep, ez nyújthat számodra egy kis vigaszt.
Olyan lesz életed, amilyenné kovácsolod,
a saját életedet jelesre meg kell tanulnod.
2017.június.5.

Vissza az elejére

AZ IGAZI CSALÁD

A véred, a családod, sokan így vallják,
mégis megtörtént már, hogy a vér elárulta családját.
Emberek vagyunk, néha hibázunk, én is ezt vallom,
mégis kevés, aki a családra számíthat. Sokszor ezt hallom.

A Te véred is ugyan úgy piros, mint az enyém,
ha megsebeznek engem, fáj a seb, mint Neked az a seb, ami a Tiéd.
Mégis sokszor a család az, aki sebet ejt, nem egy idegen,
és lehet egy idegen lesz az, aki kezeli a sebedet.

Testvériség, szeretet, és a vér kötelez,
szavak csupán, ami nélkül élni itt a földön nem lehet.
És, ha e szavak már nem jelentenek semmit,
akkor kihez fordulsz, ki az ki Neked segít?

Mikor, mint kivert eb, a földön úgy fekszel,
vagy mikor valahol a világban, nagyon egyedül leszel,
kérdezd meg, ki segít neked,
ki az, aki a bajban ott lesz majd veled?

Nem csak a véred az, ami meghatározza családod,
nem lehet csak a család, a Te egyedüli világod.
Az igazi családod csakis az lehet,
aki a bajban, segítő kezet nyújt neked.
2017.május.27.

Vissza az elejére

MINT TESTVÉRÉT

Tudod ki a te legjobb barátod
Aki tudja minden gondolatod.
Aki tetőtől talpig ismer téged,
mégis védi a te jó híred.

Ismeri igaz valódat,
mégse tesz téged talomba.
Ha bajba kerülsz melléd áll,
ha lelked szárnyal, veled száll.

Figyelmeztet, ha rossz útra lépsz,
és mikor félsz, ő veled fél.
Meg osztja veled, amije van,
nem kell kérned, mert magától ad.

Mint testvérét, úgy szeret téged,
de, mikor becsapod, neked ott lesz véged.
Vigyázd féltő szeretetét,
mert ő az, aki téged megért.
2015.június.22.

Vissza az elejére

ÉLET-HALÁL

Az élet csodás, az élet ajándék.
Az élet áldás, ha jobb életre találnék.
Por és eső, a fű is kinő, így indul minden,
muszáj bízni, de az ember már nem tudja miben higgyen.

Megszületik, cseperedik, nagykorúvá lesz,
és az egész énjére ki fog hatni az, amit addig tesz.
Ki tudja mikor, lehet, hogy élete derekán,
de azt, akit elér, annak mindig túl korán.

Áruló a sors, elárulja azt, kit egykor szeretett,
és most kidobja, mint a szív, a fájó emléket.
Így van ez. Porból lettünk, ismét porrá leszünk,
fakuló emlék lesz csupán, mit addig a porban teszünk.

Elárul a testvér, elárul a barát, elárul a világ,
elgyengültél, már nem akarsz megoldani semmi vitát.
Az élet csodás, az élet ajándék.
Az élet áldás, ha jobb életre találnék.

Szíved minden egyes dobbanása tudatja,
itt vagy velünk, de szemed mégis az eget kutatja.
Porból lettünk, és ismét csak porrá leszünk,
fakuló emlék lesz csak, mit addig a porban teszünk.
2017.március.28.

Vissza az elejére

ÚJSZÜLÖTT

Megfogan, bent a testben növekszik,
és, ami a testben történik, semmire nem emlékszik.
Nagy hanggal tudtára adja a világnak,
itt vagyok, megjöttem, hisz már nagyon vártak.

Nincs benne gőg, nincs benne gyűlölet,
csak örül, hogy a világon lehet.
Nem csalódott, hisz nem várt semmit,
tiszta, mint a szűz hó, gondja még szinte semmi.

Örül a világnak. Neki még minden csoda,
körülnéz, és mindent bámul sorra.
Harapdál, tapogat, gügyög nagyokat,
őszinte csodálattal bámulja az arcodat.

Felnő, és sorra megváltozik minden,
az ártatlan lélekből, szinte már semmi nincsen.
Irigykedik, másoknak minduntalan keresztbe tesz,
Nem veszi észre, hogy neki ettől jobb nem lesz.

Miért nem maradunk mindig gyerekek,
miért nem tudunk pusztán, csak örülni az életnek.
Féltékenység, harag, düh, és gyűlölet,
Mindenki tudja, hogy így nem lesz jobb senkinek.
2017.március.31.

Vissza az elejére

DÖNTENI KELL

Életünkben sokszor kell döntést hoznunk,
… frissítő italra vágyunk, mikor nincs, mi oltsa szomjunk.
Boldogan szeretnénk élni eme elzüllött világban,
fáj az élet, de akinek kéne, ezt pont az nem látja.

Dagasztja bukszáját, megtömi a zsebét,
a vagyon, már szinte elveszi az eszét.
Talán nem tehet róla, mert a gazdagság vakít,
ellenzővel élt életet mesél, és így tanít.

Ígérnek jó létet, ígérnek fűt ígérnek fát,
a terülj asztalról pedig, a kis embernek szórják le a morzsát.
Te is Magyar ember vagy, vedd, már észre kérlek,
nem csak a gazdagok, a kis emberek is köztünk élnek.

A tudás vágyát lelombozzák, hogy ne akarjon kitűnni senki,
mert sokkal könnyebb az ilyen embert vezetni és megvezetni.
Mi kis emberek sokkal többen vagyunk, és leszünk,
vegyük már észre, hogy a lánc nehéz, és megsebzi a kezünk.
hogy olyan világban éljünk, ami élhető sokunknak.
Rázzuk le a láncot, nyissuk végre ki a szemünk,
eljött az idő, hogy a jóért végre mi is tegyünk.
2017.április.2.

Vissza az elejére

AZ IDŐ GYORSAN PEREG

Mikor édesanyád életet adott neked,
nem gondoltad, hogy az élet milyen gyorsan pereg.
Életed elején, nem gondoltál másra,
csak a számodra új és színes világra.

Életednek delén, nem számít semmi más,
csak, ami tilos, és a féktelen mulatozás.
Nem hallgatsz arra, aki már megette kenyere javát,
nem hallod meg szüleid féltő szavát.

Életed derekán hajtasz, hogy minél több legyen,
hogy minden napod gyorsan és boldogan teljen.
Ilyenkor nincs benned félsz, nincs olyan, hogy elég volt,
csak, hogy a kitűzött célt elérd, és nem hallod a féltő szót.

Életed vége felé közeledvén,
bánsz mindent, de mindent, mit nem tettél.
Nem figyeltél arra, ki féltve gondolt rád,
és nem számított más, csak az, ami saját.

Érett fejjel, már nem gondolsz másra.
Több időt kellett volna szentelni a családra.
Szeresd szüleid, szeretteid, amíg teheted,
mert piszkosul fog fájni, mikor nem lesznek veled.
2017.április.23.

Vissza az elejére