ŐSZINTE VALLOMÁS HIÁNYZOL FANTÁZIA AZ ÁLOM NŐRŐL VÁGY EGYEDÜLBOLOND SZÍV SZÍVEMTŐL SZÍVEDNEK KARÁCSONYRA


Szerelmes verseim


Régebbi és újabb versek... verseim, pár kivételével, a képzelet szüleménye. Tehát nem szól senkihez, és mégis mindenkihez.




Beri Joci








SZÍVEMTŐL SZÍVEDNEK KARÁCSONYRA

Ez a karácsony más, mint a többi volt,
mikor szívem, még Érted nem tombolt.
Nem tudtam, hogy hiányzol majd, ha nem leszel velem,
nem tudtam, hogy hiányzik majd, ha nem fogod kezem.

Sok kis házban csillog a fa, szól az ének,
de tudod…, szívemben csak Érted élek.
Nekem nem kell semmi, nekem Te vagy a karácsony,
(...NÉV...)! számomra Te, maga vagy az álom.

Akkor szép a karácsony, ha szép fehérbe öltözik,
akkor lesz szép életem, ha szívem, szívedbe költözik.
Nem kell dísz, nem kell semmi már,
csak tudjam, hogy szíved engem mindig vár.

Nekem Te vagy a karácsony.
Te vagy a csillagszóró a fenyőfa ágain,
Te vagy az angyalka a tetején, mely néha rám kacsint.
Te vagy az ajándék a fa alatt, mit egyszer kibonthatnék,
és Te vagy a szerelem, kiért mindent odaadnék.

Te vagy a hegy, mi rabul ejtette szívemet,
Te vagy mindenem, Áldott Békés Karácsonyt Kívánok én Neked!
De családodnak is. Kicsiknek és nagyoknak,
akik Neked, oly sok szeretetet adnak.
2017.december.23.

Vissza az elejére


BOLOND SZÍV

Sír a szél, sírnak a fák sírnak az angyalok,
sír a szürke égbolt, és sírnak a csillagok.
Napról-napra kiszakítanak a szívemből egy darabot,
a rémisztő hamis gondolatok.

Egy szerelmes szív olykor nagyon bolond tud lenni,
és mikor megbolondul, már sajnos nincs mit tenni.
Vagdalkozik, és olyan lépésekre késztet téged,
amire csak a keseredett ember képes.

Megbántod azt, akit teljes szívedből szeretsz,
és mikor megbántottad, már semmit nem is tehetsz.
Marad az űr a lelkedben, amit te okoztál magadnak,
mert hittél a rémisztő hamis szavaknak.

Mondanád: gyere haza, legyél itt velem,
mert nélküled nem tudom elképzelni életem.
Te hiába tudod, hogy kétségek gyötörtek,
a szívébe ezzel a tört most bedöfted.

Azért születtél a földre, hogy őt szeressed,
nem pedig azért, hogy a gyötrelmet keressed.
Vigyázz a lelkére, mint a legszebbik virágra,
mert, ha ő nincs, számodra vége van a világnak.
2017. december 21.

Vissza az elejére


EGYEDÜL

Tűz, Bizsergés, Őrjítő Végy és Szenvedély,
benne van a lélekben, és ebből nem elég.
Oly forrón éget, mint egy mély és tüzes katlan,
s te alig várod, hogy magadból ezt kiadjad.

Társad melletted, és te boldogan megérinted,
ő pedig viszonozza vággyal teli érintésed.
Egy gyermekkori emlékkép lebeg előtted,
mikor csak ábrándoztál, és nézted a faladon a posztered.

Gyerekként könnyen túlléptél azon, hogy nem a tiéd,
és nem tetted fel folyton a kérdést, hogy vajon miért.
Felnőttként örülsz, hogy akire vágytál, ott van melletted,
és amikor csak szeretnéd, meg is érinted.

Tűz, Bizsergés, Őrült Szenvedély, és a társai,
mikor nincs veled, már nem tud nem bántani.
Társ nélküli szerelem olyan, mintha újra gyerek lennél,
de már nincs a falon poszter, amit szívesen néznél.
2017. december 19.

Vissza az elejére


VÁGY

Nagy igazság! Vágyom Rád!

Nem lesz igazság a földön,
nem lesz vígasság, nem lesz öröm.
Nem lesz fiú, ki a lánynak csókot adna,
nem lesz lány, kinek könnye a csóktól elapadna.

Nem lesz semmi, mi örömet okozhatna,
nem lesz gyönyör, mi szíveket felkavarna.
Minden sivár lesz, és nagyon színtelen,
és mindenkire azt mondják, hogy ő is szívtelen.

Nem kell így lennie semminek se,
visszajöhet az élet a földre.
Csak lássam újra szemed ragyogását,
érezzem szíved minden dobbanását.

Emeld fel tekinteted, s szíved újra nevet,
mert a csillagok nem másnak ragyognak, csakis neked.
Hagy fogjam kezedet, hagy lássam csodaszép szemedet,
hagy szeressem szerelemmel dobogó szívedet.

Te vagy az, ki azért költözött be a szívembe,
hogy végre, mindennek legyen értelme.
Hogy legyen fiú, ki a lánynak csókot adjon,
hogy legyen lány, kinek könnye a csóktól elapadjon.
2017. december 18.

Vissza az elejére


HIÁNYZOL

Távol az én Kincsem, messze van most tőlem,
gyenge vagyok nélküle, és teljesen erőtlen.
Most nem vagyok férfi, nem vagyok semmi más,
csak egy alaktalan halványuló látomás.

Kincsem távol, egy kis szobában várom,
lehunyom szemem, és magam előtt látom.
Látom barna szemét, egy igazi nőt látok magam előtt,
úgy hiszem sose szerettem így senkit, ennek előtt.

Nem találom helyem, nem találom sehol,
bár csak veled lennék, veled lennék bárhol.
De mégsem hallom a hangodat,
nem látom a mosolygó csodaszép arcodat.

Nem tudom mondtam e már Kincsem, hogy hiányzol,
ódát írnék hozzád, ha lenne egy csodaszép gitárom.
Olyan gitár, ami szépségedhez méltó,
ami úgy szól, mint az ékesebbnél is ékesebb szó.

Te vagy nekem minden, ezt érezned kell,
hogy mennyire hiányzol, azt ebben a versben mondom el.
Szeretnék már újra veled együtt nevetni,
Szeretnék szép barna szemedben újra elveszni.
2017.december.17.

Vissza az elejére


ŐSZINTE VALLOMÁS
Alszol, talán álmodsz is mellettem,
Talán e szép álomban, én is benne lehettem.
Behunyt szemed mögött vonul az életed,
Hogy jó vagy rossz legyen, azt te sem kérheted.

Istenke tudja segítenék, de nem tehetem,
Nem tudok, mert te ezt nem engeded.
Tudom, ez a te csatád, a te harcod,
És, ha fáj is, oda fordítod a másik arcod.

Könnyes szemem, mert látom fáj, de hagynom kell,
Mert a gödörből kimászni, neked kell.
Szíved csak kicsit tárod ki felém,
Pedig tudom kiáltanád: Nekem most már elég!

Társad vagyok, ott ülök a szíved pici polcán,
Nem repít le onnan semmilyen nagy orkán.
Veled vagyok, sose lennék ellened,
Kezembe bele teheted a szívedet.

Te is engedd hozzám közel a lelked,
Hagy érezzem én is, mikor könnyes a szemed.
Ha neked fáj, nekem is kell, hogy fájjon,
A teher így könnyebb.
Nem kell, hogy egyedül járjon.
2012.02.11.

Vissza az elejére



FANTÁZIA AZ ÁLOMNŐRŐL

Haja, mint a legszebb fa lombkoronája,
arca, mint egy tündérmese legszebbik csodája.
Nyaka, szép és kecses, mint a legszebbik hattyúnak,
mikor szemébe nézek, bajaim egyszeriben elmúlnak.

Alakja, egyszerűen olyan csodás,
mint a leges-legszebb látomás.
Hangját, mikor meghallom,
alig birok uralkodni magamon.

Barátomként tisztelem, és örökké lakat a számon,
ha valami bántja, elmondja, és mélyen magamba zárom.
Tisztelem benne, hogy olyan, aki keresi az élet értelmét,
az embert, a nőt, a lényéből fakadó szépségét.

Nőként áldom, csodálom és szeretem,
szeretem a szemét, termetét, és szeretem, mert szeretem.
Amit iránta érzek, ésszel fel nem fogható,
bele is borzongok, de kell nekem, mert olyan jó.

Ha rózsabokor lenne, én lennék a legénye,
mindig öntözném, hogy a szárazság ne érje.
Ha tüskéivel sebet ejtene rajtam,
sebezzen meg úgy, hogy azt mindig akarjam.
2017.augusztus.10.

Vissza az elejére




Időjárás IngyenTV Képeslapok
Az oldalstílus születésének időpontja: "2017 december eleje" A verseimet másolhatod, de írd alá a nevemet!