beri joci
Balesetem

Az vagyok számodra, akit látni engedek magamból!

Balesetem

Szóval, az egész "történet" a féltékenységgel és az alkohollal kezdődött. A féltékenység egy nagyfokú önbizalomhiány, ami egyúttal betegség. Legalábbis szerintem, és rajtam kívül, még kismillió ember szerint is. És amíg ez a szörnyeteg ott van a lelkedben, kárhozatra vagy ítélve. Nem hiába mondják, hogy az alkohol ől, butít, nyomorba dönt. Pesze nem ebben a sorrendben, de a lényeg ugyanaz. Leírom a balesetem körülményeit kendőzetlenül dióhéjban és csak remélni tudom, hogy Te nem követed el ugyanazt a hibát, mint amit én anno elkövettem, és aminek a következményét viselnem kell életem egész hátra levő részében...

( Persze csak azt írhatom le, amire én emlékszem!!! )


Tehát 1995 - ben egy szép nyári estén, az akkori barátnőmmel diszkóba mentünk, és én hülye fejjel mata részegre ittam magam. Abban vétkes vagyok, hogy ittam, de sajnos, már nem tudom nem megtörténtté tenni!) Bármennyire is jó lenne, az idő kerekét lehetetlen visszaforgatni. Pedig de sokan megnennénk! Jöttek a felesek, jöttek a sörök, jött a kétdekás a literes Martini szépen sorba, és baromi féltékeny lettem, hisz alapból belém van ez kódolva. Összevesztünk, és olyan hajnali egy - két óra körül elindultam valahová. Lehet, hogy haza. Bár... Egy buszmegállóban megálltam pihenni. Asszem. Még számomra is rejtély, miképp jutottam el oda, hisz többet mehettem hátra, mint előre. Jött arra két figura, szó szót követett, minek az lett az eredménye, hogy leütöttek. Én húztam a rövidebbet. Szó szerint.

Két lábam térd alatt, jobb kézfejemet csuklóból levágta egy vonat. És, ha még ez nem lenne elég, szilánkosra tört a koponyám bal oldala egy részen, minek köszönhetően kicsit bevérzett az agyam, és ebből adódóan egyensúlyzavarom lett.

stb.

A további eseményeket csupán "hallomásból" ismerem. Többet nem írhatok erről, mert másfél hónapra kibéreltem az intenzív osztályt, ugyanis addig voltam kómában és mikor magamhoz tértem, le voltak tapadva az izmaim, így nem tudtam mozogni, se beszélni, mert a lélegeztető kanül elnyomta a hangszálamat és már egy "rövidebb, csendesebb Joci ébredt fel". Lehetett volna belőlem milliomos, vagy börtönlakó, ha ez a baleset nem töri derékba az életemet. Így, hogy derékba tört, a mozgáskorlátozottak életét vagyok kénytelen élni, mert belekényszerítettek egy olyan életbe, amit az ellenségeimnek se kívánok. (Szépreményű fiatalemberből, mozgáskorlátozottá válni.) ...DE ÉLEK!, ITT VAGYOK!, LÉTEZEM!, ÉS KI AKAROM HOZNI MAGAMBÓL AZT, AMIT MÉG KIHOZHATOK! EZÉRT TANULOK, DOLGOZOK és PRÓBÁLKOZOM KITÖRNI AZ EGYHANGÚSÁGBÓL, A SZÜRKESÉGBŐL! Most ott tartok, ahol tartok. Újra tanultam írni bal kézzel, beszélni (Igaz kissé vontatottan.), olvasni, járni stb. Ez pedig nem ment egyik napról a másikra... Röviden ennyi... És, hogy sajnálom-e a megtörténteket? Hülye lennék azt mondani, hogy nem. Azt hiszem. minden ép eszű ember sajnálná a helyemben. Viszont nem biztos, hogy minden ép eszű ember folytatná az életét. Páran, már az elején feladták volna. Nos, én nem közéjük tartozom! Volt, van és lesz is olyan nehéz pillanat az életemben, hogy legszívesebben hagynám a francba az egészet, és feladom, de kinek nem?
Na persze, az én helyzetem kicsit más. De tudjátok mit? Makacs vagyok, és azért se adom fel. SOSE ADOM FEL! És szerencsés vagyok! Nem csak azért, mert olyan balesetet éltem túl, amibe két erőteljes ember belehalt volna, hanem azért is, mert két szemszögből ismerhetem az életet. Ismerem úgy, ahogy egy ép ember (bár ez már nagyon halovány), és úgy mint a rokkant emberek. Nem könnyű így élni, higgyétek el. És bárki, bármit mondhat. Nem szégyellem, hogy rokkant vagyok. Büszke se vagyok rá, de ezt dobta az élet! Hát ki kell hozni belőle azt, ami kihozható...
Ok és okozat...
Semmi nem történik ok nélkül. A balesetem is történt valamiért. Előző életemben nagyon rossz voltam? Vagy a mostani életemben? Vagy azért nem maradtam ott a síneken, mert valamit elkezdtem előző életemben, és még nem fejeztem be? Ki tudja...
Sokszor kerültem olyan helyzetbe életem során, amikor azt kívántam, hogy bárcsak ott maradtam volna. És mégis hálát kell adnom a Jó Istennek, hogy mégsem maradtam ott.
MOST MI LENNE A VILÁGGAL BERI JOCI NÉLKÜL? ;-)


beri jocikezdőoldal