Beri Joci

Számodra az vagyok, akit látni engedek magamból!


beri joci


Ejtenék pár szót magamról!


A Te Hirdetésed:
Feltéve, ha megtisztelsz bizalmaddal, elküldöd nekem a hirdetésed, és kiteszem neked az oldalra...

Nos, akkor magamról...
1974 elején születtem. Roma édesapa (aki már sajnos nincs köztünk, nyugodjon békében), és magyar édesanya első szülött gyermekeként. Gyermekkoromról nem szeretnék áradozni. Se jót, se rosszat nem szeretnék írni róla, mert úgy gondolom, hogy ehhez senkinek semmi köze, aki pedig ismert kicsinek, az úgy is tudja.
Elég annyit tudni, hogy nem volt felhőtlen.
Persze, nagyon sokszor én is ludas voltam dolgokban, amikben nem kellett volna, de hát Istenem. Az a gyerek, aki nem eleven, az nem is egészséges. Én pedig nagyon egészséges voltam!
Mi tagadás minden rossz, minden jó ellenére, szerettem gyerek lenni. Akkoriban csak attól kellett félnünk, hogy a szüleink nehogy rájöjjenek valamelyik csínytevésünkre, mert akkor jött a fakanál, a nadrágszíj, a tollasütő vagy ami épp kéznél volt.
Szerettem általános iskolába is járni. Amikor pedig végre megszereztem a szakmunkás bizonyítványomat, azt hittem megváltom a világot, hisz nagyon szép szakmát sikerült szereznem. És megváltottam?
A fenéket...
Elkezdtem dolgozni, de mint a fiatalok általában, amit megkerestem, el is vertem hétvégenként a diszkókban. Szerintem rossz ösvényen mehettem, mert húsz és fél évesen... (a további történet a balasetem menüpontban olvasható)

Jelenleg, immáron a negyedik x-et is elhagyva, eljárok dolgozni, és majdnem úgy élem a napjaimat, mint te, de csak majdnem. Mert, hát ugye, a kép mindent elárul.
Nem utolsó sorban, bontogatom "költői szárnyaim". Ha valami megfog, képes vagyok róla verset írni. Legyen szó egy tárgyról, egy gondolatról, egy személyről vagy éppen szerelemről vagy csupán magáról az érzésről. Nem szerettem azt a szót használni, hogy költő, mert egyáltalán nem vagyok az, sőt.
Emígy mondva, szinte bármiről. Na jó, nem szinte, hanem bármiről képes vagyok verset írni. Nem úgy írok, mint a klasszikus, és nagy írók, költők, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy nem vagyok az, hanem a magam stílusában.
És az milyen?
Hétköznapi nyelven írok. Érthetően, néha nyersen, és úgy, hogy aki olvassa soraimat, magára veszi azt, mintha róla, vagy neki íródtak volna a sorok. Nem direkt írok így csupán azért, mert én is ebben a világban élek, velem is megtörténnek ilyen-olyan dolgok. Néha jók, néha rosszak és néha még rosszabbak.
De hát ilyen az élet. És a verseimet egytöl egyig az élet szülte. Kivéve természetesen azokat a verseket, amelyek a fantázia szült...
Remélem szerzek pár kellemes percet a verseimmel valamint magával az oldallal! ;-)
Weblapszerkesztő tanulmányaim végéhez érvén, a befejező leckéimet tanulom, és utána egy "teszt feladat" sikeres megoldása után végzett weblapszerkesztő leszek, minek bizonyítása gyanánt teszek majd fel képet az oklevélről. Remélem szurkoltok...


beri joci