Beri Joci


beri joci
  • Kapcsolat
  • Időjárás Ingyentévé Képeslapok Vendégkönyv

    Az vagyok számodra, akit látni engedek magamból!

    A Jó Isten, a nagy harcosokra szabja ki a legnagyobb küzdelmeket!


    1974 elején születtem. Roma édesapa ( Aki már sajnos nincs köztünk, nyugodjon békében! ), és magyar édesanya első szülött gyermekeként. Gyermekkoromról nem szeretnék felfedni titkokat, mert egész gyerekkorom nyílt titok az engem, gyerekkoromtól ismerők számára! "Féltem" a lányoktól, "félem" majdnem mindentől... Nem ok nélkül persze.
    Elég annyit tudni, hogy nem volt felhőtlen.
    Persze, nagyon sokszor én is ludas voltam dolgokban, amikben nem kellett volna, de hát Istenem. Az a gyerek, aki nem eleven, az nem is egészséges. Én pedig nagyon egészséges voltam!
    Mi tagadás minden rossz ellenére, szerettem gyerek lenni. Akkoriban csak attól kellett félnünk, hogy a szüleink nehogy rájöjjenek valamelyik csínytevésünkre, mert akkor aztán volt "ne mulass"...
    Meg is tanultunk viselkedni, és túl is éltük!!!
    Szerettem általános iskolába is járni. Amikor pedig végre megszereztem a szakmunkás bizonyítványomat, azt hittem megváltom a világot, hisz nagyon szép szakmát sikerült szereznem. És megváltottam?
    A fenéket...
    Elkezdtem dolgozni, de mint akkoriban a fiatalok általában, amit megkerestem, el is vertem hétvégenként a diszkókban. Szerintem rossz ösvényen vezetett utam, mert húsz és fél évesen... (a további történet a balasetem menüpontban olvasható)
    Jelenleg, immáron a negyedik x-et is elhagyva, eljárok dolgozni, és majdnem úgy élem a napjaimat, mint te, de csak majdnem. Mert, hát ugye, a kép mindent elárul.
    Hiányzik a jobb kézfejem, + hiányzik mindkét lábam térd alatt. Van mikor elektromos kerekesszékkel, van mikor művégtagokkal közlekedem. Gondoljon rólam bárki, bármit, ezeket a dolgokat Nem szégyellem!, mert itt vagyok, élek, élni akarok, és pénzt akarok keresni. Nem a fényűző élethez, csupán ahhoz, hogy ne a szüleimnek kelljen eltartani majd' negyvenegynéhány évesen, hanem a saját lábamra állhassak végre! Ezért szeretnék

    Karaktermodell, Plakátfiú esetleg egy Cég arca

    lenni.
    Nem utolsó sorban, bontogatom "költői szárnyaim". Nem szeretem azt mondani magamra, hogy költő, mert egyáltalán nem vagyok az!, sőt!.
    Hétköznapi nyelven írok. Érthetően, néha nyersen, de úgy, hogy aki olvassa soraimat, magára veheti azt, mintha róla, vagy neki íródtak volna a sorok. Nem direkt, csupán azért, mert én is ebben a világban élek, velem is megtörténnek ilyen-olyan dolgok, és valahogy mindig így jön ki.
    De hát ilyen az élet. És a verseimet egytöl egyig az élet szülte. Kivéve természetesen azokat a verseket, amelyek a fantázia szült... Tehát csupán firkálgatok, írogatok. Már, amikor megfog valami.
    Remélem szerzek pár kellemes percet a verseimmel, valamint magával az oldallal! És ne feledd!:
    "Az vagyok számodra, akit látni engedek magamból!"
    beri joci