Beri Joci

beri joci
berijoci, BeRico

A képeket elköveti, ha itt az ideje: Kovács Horváth Kornél

Az vagyok számodra, akit látni engedek magamból!

A Jó Isten, a nagy harcosokra szabja ki a legnagyobb küzdelmeket!


1974 elején születtem. Roma édesapa ( Aki már sajnos nincs köztünk, nyugodjon békében! ), és magyar édesanya első szülött gyermekeként. Gyermekkoromról nem szeretnék felfedni titkokat, mert egész gyerekkorom nyílt titok az engem, gyerekkoromtól ismerők számára! "Féltem" a lányoktól, "félem" majdnem mindentől... Nem ok nélkül persze.
Elég annyit tudni, hogy nem volt felhőtlen.
Persze, nagyon sokszor én is ludas voltam dolgokban, amikben nem kellett volna, de hát Istenem. Az a gyerek, aki nem eleven, az nem is egészséges. Én pedig nagyon egészséges voltam!
Mi tagadás minden rossz ellenére, szerettem gyerek lenni. Akkoriban csak attól kellett félnünk, hogy a szüleink nehogy rájöjjenek valamelyik csínytevésünkre, mert akkor aztán volt "ne mulass"...
És mégis megtanultunk viselkedni, túléltük és nem lettünk "anyámasszony katonái"!!!
Szerettem általános iskolába is járni. Amikor pedig végre megszereztem a szakmunkás bizonyítványomat, azt hittem megváltom a világot, hisz nagyon szép szakmát sikerült szereznem. És megváltottam?
A fenéket...
Elkezdtem dolgozni, de mint akkoriban a fiatalok általában, amit megkerestem, el is vertem hétvégenként a diszkókban. Szerintem rossz ösvényen vezetett utam, mert húsz és fél évesen... (a további történet a balasetem menüpontban olvasható)
Jelenleg, immáron a negyedik x-et is elhagyva, eljárok dolgozni, és majdnem úgy élem a napjaimat, mint te, de csak majdnem. Mert, hát ugye, a kép mindent elárul.
Hiányzik a jobb kézfejem, + hiányzik mindkét lábam térd alatt. Van mikor elektromos kerekesszékkel, van mikor művégtagokkal közlekedem. Gondoljon rólam bárki, bármit, ezeket a dolgokat Nem szégyellem!, mert itt vagyok, élek, élni akarok, és pénzt akarok keresni. Nem a fényűző élethez, csupán ahhoz, hogy ne a szüleimnek kelljen eltartani majd' negyvenegynéhány évesen, hanem a saját lábamra állhassak végre! Bár idáig ez nem sikerült, de nem adom fel mert tudom, hogy egyszer "felragyog a csillagom" és azok az emberek, akik nekem keresztbe tesznek, megkapják méltó büntetésüket...
Ezért szeretnék

Karaktermodell, Plakátfiú esetleg egy Cég arca

lenni.
Nem utolsó sorban, bontogatom "költői szárnyaim". Verseimet egytöl egyig az élet szülte. Kivéve természetesen azokat a verseket, amelyek a fantázia szült... Tehát csupán firkálgatok, írogatok. Már, amikor megfog valami vagy van rá időm.
Remélem szerzek pár kellemes percet a verseimmel, valamint magával az oldallal!

beri joci